Preveli egy fantasztikusan szép vad természeti csoda, Olyasféle hely amely némi fáradtságot kíván hogy belepillanthass valódi szépségeibe. Ide így kell közelíteni, így kell rá készülni. Preveli nem adja könnyen magát.

Dél-Kréta különben is elég mondjuk így, nyers. A szépsége ebben rejlik, nincs még átformálva, nem tettük komfortossá, nem laktuk be. Érezheted a természet zabolázatlan erejét ahogy áthatolsz a dél felé tartó kanyon valamelyikén. A látvány erős és megrendítő, hatalmas sziklafalak, óriási terek. Az időnként az erejét fitogtató szél csak ráerősít a tapasztalatra.

Jelen esetben a Kurtaliotiko kanyon az, amely egy kanyar után feltűnik a semmiből, majd megnyílik a hegy és hosszan kanyarog az út a Libiai tenger irányába. Fölötted és alattad is megrendítő terek. A szédítő magasban a szilaperemnél keselyűk köröznek. Ez az ő birodalmuk már. Csodás völgy felé visz az út. A hegyek formája különös látvány, szabályos süveg alakú csúcsok sorakoznak. Őrzik a minoszi kor titkait. Az Atsipades falu fölötti csúcsok egyikén a szentélyük romjai. Másokon kápolnák. Indokolatlanul magasan és elérhetetlenül.

A közeli öböl felé tartunk, kissé elkanyarodva Prevelitől. Praktikus oka van. nem fogunk lépcsőzni Preveli öbléhez, ( aki próbálta tudja miért nem ) hanem kishajóval megyünk át. Az út rövid, a tenger valószínűtlenül kék, a part menti sziklák látványa bámulatos. Félórányi út után érkezünk az öbölhöz. Ahogy hajón kiér a sziklafal mögül már látjuk a pálmaerdőt, és a mögötte lévő szurdokvölgyet. Preveli erről híres. Vadon növő pálmák, a kis zöldellő folyó, pisztrángokkal ( azt hiszem ) és a szurdok ahonnan igyekszik a tenger felé és érkezve a tengerhez homokpadot alkotva, amelynek egyik oldalán édesvíz, a másik oldalán a tenger hűsítő sós hullámai várnak.

Egy csendes kis kantin-szerű vendéglő az árnyat adó parti fák alatt, várakozó hajók az öbölben, ennyi a civilizáció. A többi valódi. Az emberek napoznak, fürdenek. Kis tábla jelzi hol tudsz elindulni a pálmaerdőbe sétálni egyet. Meg is fogod tenni hiszen látod hogy sokan elindulnak arrafelé. ha nem vittél papucsot hamar rájössz hogy hibáztál. a homok nagyon tud sütni, bár leköti a figyelmed a semmihez nem hasonlító hangulat, sziklák, pálmák, folyó. leanderek, pisztrángok ( azt hiszem ) és csak mész egyre beljebb, amíg el nem éred azt a részt ahol akár bele is tudsz a vízbe menni. Nem annyira hideg hogy ne érné meg megkísérelni. Bokáig, térdig ér, de a folyócskában a köves aljzat nagyon tudja nyomni a talpad, kell az a papucs… Van aki nem ér el idáig (sem) az bánhatja, már rég megálltak valamelyik magát szelfizésre kínáló pálmatörzsnél amely a zöldellő folyóvíz fölé hajlik. A látvány tényleg mesés. De nem csak ennyi a kaland.

Indulunk.

Oké, vizicipő, sportcipő, szükséges. Vízhatlan cucc azaz táska jó ha van. A mobil, fényképező ettől kezdve veszélyben vannak. Kondíció, ügyesség kell. A szurdok irányába indulunk, ágak, köves talaj, mellettünk sziklafal. Tovább... Néha hatalmas köveken kell egyensúlyozva lépkedni, majd egy magasabb sziklalépcsőre kell felkapaszkodni ( visszaúton ugyanitt le ) Időnként látjuk magunk alatt a leanderek lombjai között a folyót, a zöldellő öblöcskéket amelyeket hatalmas sziklák tarkítanak kisebb nagyobb zúgókkal. Itt is meg lehetne állni, ahogy sokan teszik.

Körülöttünk tornyosulnak a sziklafalak, és már halljuk a szél hangját ahogy a távolban egy nagyon keskeny szoroson áttöri magát. Arrafelé megyünk. Lassan elérjük azt a részt, ahol levisz az ösvény a folyóhoz. Itt nagyon sekély a víz, elterülve az aljzat kövei között igyekszik lefelé, de erős a sodrása és a kavicsok a kövek csúszósak is. Itt sziklafal magasodik a folyócska túloldalán, alig süt be a nap. Most érzed magad először kicsit elveszve.

Innen a vízben haladunk tovább, hatalmas, a mederben pihenő sziklákon átkelve, és igen, itt már meg kell merítkezned. A víz hideg, és a cuccaid sincsenek biztonságban ettől kezdve. Elég egy rossz lépés és könnyen elterülsz a vízben. Csúszósak a sziklák. Be a folyócska kis öbleibe mellközépig, derékig, majd fel a kis zubogók szikláira, és ismét vissza vízbe. Ez egy rövid szakasz, és hamarosan megpillantod a szűk kanyont, és az óriási több méter magas kőgörgetegeket amelyek elzárják az utat. Alóluk-mellőlük tört magának utat a víz. Zúgók, forgók. Itt már nagy a víz ereje. A szél itt hihetetlen erős (nem minden alkalommal persze, de többnyire). Tombolva töri át magát a szűk teren, és vizet kap fel a patakká szűkült folyócska felszínéről. Permetet vág az arcodba meg apró szemű homokot, és csípi a bőröd.  

Ez a hely, ahol döntést kell hoznod. Itt egy rövid szakaszon úszni kell. (csak a magasak tudják megoldani pipiskedve járással). Az sodrás erős, a víz hidege szorítja a mellkasod, küzdesz, majd kikecmeregsz a sóderes fövenyre. Hűvös sziklák várnak, és amiért jöttél a jutalom a meglepetés, a természet játéka: a jakuzzi! Négy óriási bazaltszikla alatt egy apró majdnem szabályos kőmedence. Kell némi ügyesség bemászni, de itt már a kaland érzése kerít hatalmába, és eufória, és alig tudod magad fékezni, mint az ovis a játszótéren, és kezded érezni hogy élsz. És belemászol, és sikítasz a víz hideg, de nevetsz, és hívod a többieket. És érzed hogy nem bírsz leállni. Itt szokták kérdezni – „lehet menni még tovább is?” – és lehet. Át kell mászni, be kell bújni a sziklák közötti hűvös résekbe, át kell rajta furakodnod magad, be kell kúsznod egy szűk lyukba, ahová láthatóan beszorulhatsz… bele kell merülni e jéghideg vízbe, fel kell onnan magad tornásznod a síkos sziklákra, egyensúlyozva a szélben, érzed a természet szépséges hatalmát fölötted, érzed hogy semmi nem számít. Boldog vagy, indokolatlanul. Indokkal, mert megcsináltad, mert rájössz hogy van erőd, van szíved. Körülvesz az élet, a vad hegyek a sziklafalak, a jéghideg víz, a leanderek a pisztrángok (azt hiszem) a visszhang, a tomboló szél. És nem akarsz visszafordulni.

Ez Preveli ajándéka. Csak el kell érte menned. Ugye megteszed?

https://kretakalauz.weebly.com/