Nem csak az egyedülálló környezet, a sziget legendája és a múltba vesző történelme az amitől a sziget borai egyedülállóak. Kell a szinte örök, napsütés, az állandóan fújó szelek, és végeredményben maga a vulkán a különleges talajával ( ha lehet annak nevezni ) , kell a sziget Thira, azaz Santorini ahogy manapság mindenki ismeri. És kell a forróság, és kellettek a tengeri népek, majd a rómaiak, velenceiek, törökök, de végeredményben kellettek a helyiek Santorini lakói akik mindeme ősöktől erednek. Azok az emberek akik mindazért a csodáért hogy itt lehetnek bevállalnak minden nehézséget, hiszen a sziget önmagában nagyon nehezen tartja el az itt lévén a mezőgazdaság majdhogynem csak  szőlészetre korlátozódik, az. Jó jó, még ott az apró szemű édes paradicsom, vagy a lencse, a pisztácia, de a szőlő és a borkészítés az valami más. Az isteni eredetű. Dionüszosz áldása kíséri. 

Santorini ősi szőlőtőkéi a bizonyítékai annak hogy a jellegzetes vulkánikus talaj és az őshonos szőlőfajták együttese azt eredményezi hogy a szigeten a tőkék ellenállóak a filoxérának. Itt a szigeten a nagy szeleknek köszönhetően a szőlő tőkéit nem lehet a klasszikus módon hagyni terebélyesedni, hiszen a termést a szél megrongálja. Így a helyiek kialakítottak egy számunkra furcsa, „fészkes” -nek nevezett termesztési módod. A szólót nem engedik magasra nőni, hanem a földön gyakorlatilag önmaga köré csavarva a tőke indáit fészkeket hoznak létre, mely ellenállóvá teszi a szelekkel szemben. A szőlőfürtöket úgy igazítják hogy a kialakított az indákból kialakított kosarak, fészkek, belső felére kerüljenek. Szantorini szőlőfajtái közül talán a leghíresebb az Assyrtiko nevű, mely őshonos a szigeten. Emellett nevezetes az Athiri és a Aidani fehér szőlőfajták. Vörös szőlők közül a Mavrotragano és a Mandalieira fajták a jellemzőek.1200 ha föld van Santorinin szőlőtermesztés alá fogva, de állandó a harc a turisztikai iparral mert ellenérdekeltségben vannak a területet illetően.

A sziget legnemesebb borai a Santorini, a Nykteri, és a Vinsanto.

A Santorini bor legalább 75%-ban az Assyrtiko fajtából kell hogy készüljön. Jellemzően nem barrique-olják. Ez így készült bor száraz, kissé savas gyümölcsös citrusos ízekkel, és telve a talaj gazdag ásványi aromáival.
Nykteri, A bor neve árulkodó, annyit tesz hogy „éjjeli”. Valójában a szüret idejére utal, amely hagyományosan éjszaka zajlott, hogy megóvják az extrém nappali hőmérséklettől a leszüretelt fürtöket. A szőlőt a lehető leggyorsabban, még aznap préselték. Legalább 75 % Assytrtiko szőlőt tartalmaz, és minimum 3 hónapig érlelik tölgyhordóban.

Mezzo, ez a bor a sziget vörös és fehér szőlőjéből is készülhet. Édes bor, és jellegzetes karakterrel bír amiatt hogy a szőlő amiből készül vegyítve van napon aszalt szőlővel ergo mazsolával. Ez a bor hasonló mint a sziget leghíresebb bora a Vinsanto de ahogy mondják közel sem olyan édes.

A VINSANTO bor gyakorlatilag Santorini ősi borászati hagyománya mely évezredekre nyúlik vissza, és fontos része a sziget történelmének.

Ahhoz hogy hogy a bor a Vinsanto címkét kaphassa minimum felerészben Assyrtiko fajtából kell készüljön, mellette Athiri és Aidiani fajtákkal, de előfordul, hogy kevernek bele a szigeten található egyéb fehérszőlő fajtákból is. A bor mentes mindenféle utólag hozzáadott adalékoktól, csakis a gyümölcs saját cukra és savai lehetnek benne. A Vinsanto legalább két hete a napon aszalt szőlőből készül. Ezután préselik, erjesztik, és legalább két évig érlelik tölgyhordóban. A Vinsanto felismerhető a jellegzetes borostyán színéről, a telt édes-fúszeres aszalt gyümölcsös ízeiről, és az e mögött bujkáló vulkanikus talaj adta aromáival. Habár desszertborként van definiálva, a magas cukortartalom kiválóan egyensúlyozva van a bor savas összetevőivel, ezért a gasztronómiában sok étel mellé elfogadott kísérő ital.

Ez a bor készítési eljárás a Vino Santo”, azaz a szent bor készítése Olaszországban is ismeretes, ennek ellenére egy része a tradiciónak és Vinsanto a bornak a misztériuma Santorinin gyökerezik. A borral Santorini eleinte csak kereskedett az akkori Itáliából importálva, hiszen a szigeten csak minimális mennyiséget készítettek. Később a Velencei uralom ideje alatt vált maga is termelővé és így exportőrré a mediterránumban. Santorini kereskedői áruikat „SANTO” feliratú címkével látták el hagyományosan az eredet jelölésére. A Vinsanto név így született vin (azaz bor) +santo az (eredeti címke név).
​
Az EU 2002-ben jogszabályban rögzítette a Vinsanto bor kizárólagos használati jogát Santronire vonatkozóan. Olaszországban a Vino Santo elnevezést lehet használniuk a borászoknak mint bor készítési tradíció jelölésére

https://kretakalauz.weebly.com/