Juniper a tengeri dűnék fája
Tengeri Boróka - Latin nevein: Juniperus macrocarpa és Juniperus phoenicea.
Komoly félreértésre ad okot a görög elnevezés, amely a „Kedro” és amit előszeretettel értenek félre és „Cedar”- nak angolosítanak, így „Cédrus”-nak hisznek. Nos ez nem cédrus, hanem egy boróka faj a Föníciai , és a „Nagytermésű” boróka, mely többek között a dél-krétai tengerpartokon hozott létre egészen különleges ökoszisztémát, azaz a tengerparti homokdűnéket borítja ezeknek a fáknak a kisebb nagyobb csoportja erdő szerűen. Őshonos, és egy rendkívül különleges ősi fa ez, melyet az erősen növekvő turizmus veszélyeztet.
Mivel ezeket a kényes és törékeny ökoszisztémákat az emberi tevékenység könnyen veszélybe sodorja és elpusztíthatja, ezért azok a vidékek melyek még megmaradtak, egy különleges védelmi program részei lettek ennek a neve: „JUNICOAST”
A krétai dűnék és a cédrusfák fő területe Kedrodasos-ban (Elafonissi lagúna közelében), Falassarnában, Gavdosban (Sarakiniko, Agios Ioannis, Lavrakas) található.
Ez emberi tevékenység akaratlanul is nagy károkat okozhat ezekben a fákban. Nem igazán ismeretes a tény mely szerint ezek a fák hihetetlenül lassan növekednek, évente mindösszesen 1 cm-t. Emiatt a kisebb ágak letörése, a tűzgyújtás, a kempingezés, sok-sok évvel veti vissza egy fa növekedését, terebélyesedését. Mivel száraz a terület, így a fa ágai száraznak, elhaltnak tűnhetnek, de ezek az ágak élnek. Így a letörésük, megsértésük akarva-akaratlan, de rombolás.
Azok a fák melyek nagyrészben felelősek az erdő regenerálásáért nagyon idősek, becslések szerint ezek közel 300 évesek. Ezek azok az „anyafák” melyek magjai szétszóródva gondoskodhatnak az erdő megújulásáért. Tudnunk kell, hogy a magok egész kicsi része fogan csak meg a homokban, majd mindezeknek a szerencsés kihajtott magocskáknak csak egész kicsi része lesz az, amely túlél, és fává terebélyesedik.
Időszámításunk előtt 1500-ban Egyiptomban feljegyezték mely szerint a fából kinyert illóolajok mely betegségek gyógyítására alkalmasak az akkori ismereteik szerint. Ezek szerint izomfájdalmak enyhítésére, hasmenésre, reumára, szamárköhögésre, meghűlés kezelésére, ízületi gyulladások enyhítésére használták az akkori gyógyítók. Emellett a későbbi és a környező népek is számos baj, betegség kezelésére használták a fa gyógyerejű illóolaját, mindezeket a hatásokat a mai tudományos kutatások is igazolják.
